2016. április 10., vasárnap

Első fejezet

Üdv! Íme, el is készült az első, bevezető fejezetecske. Még én is meglepődtem rajta, hogy mennyire élveztem az elkészítését. Remélem nektek is ennyire tetszeni fog! Minden esetre, örömmel fogadok minden apró véleményt, kommentet, és hasonlót. Érdekelne, hogy nektek így elsőre melyik szereplő a legszimpatikusabb? Mindenképpen írjátok meg! Kellemes olvasást!


Kávé

Mikor az emberek évezredekkel ezelőtt bármi fogalmat szerettek volna alkotni a világról, amiben élünk, csak az általuk ismert tárgyakhoz tudták hasonlítani. Egy oszlopos épületnek, ami alatt az ördög lapul, vagy egy lapos, pizza formájú lapnak, ami forog a világ közepeként. Ma azt gondoljuk, hogy ezek az emberek mennyire buták is voltak, pedig ha nem kötnék az orrunk alá, mi sem jutnánk sokkal többre.
Ha én ott éltem volna, biztosan egészen másképp képzeltem volna el. Egy körként, ami hófehéren világítja be a körülötte lévő vaksötétet. Abban a körben forogtunk volna mi ketten, szabályok, vagy más emberek nélkül.

Eper

Amikor elérkezett az a bizonyos nap, név szerint 2016. április 25. az addig számomra kedves dolgaim körében üldögéltem az ágyamon. Alattam a brit mintás ágyneműm, a hátam mögött a legpuhább macim, és a kezemben a veszett drága laptopom. Eszembe se jutott volna, hogy perceken belül a dolgok megváltoznak, és ezeket az ócska tárgyakat mind tűzbe dobnám érted.

Hajnali félhat volt, és én már megettem a szokásos reggelimet, vagyis az általam tökéletesre préselt pár darab törött kis kekszet. Szokásosan rám tört az álmosság, ezért versenysebességgel görgettem a Facebook üzenő falam. Aztán megláttam azt az ominózus bejegyzést, abból az idióta csoportból, a zsebkukacokból. Akárhányszor próbáltam kilépni, valamelyik hülye ismerősöm rögtön visszavett. Így inkább megszoktam, és néha még válaszoltam is a kiírt dolgokra.
,,Melyik a kedvenc bandátok?” – írta az egyik szolnoki srác. Én meg sóhajtottam egyet, arra gondolva, hogy az égvilágon senki sem is meri a Kinks-t. Az ablakomra pillantottam, ahonnan pont ők vigyorogtak vissza rám.
 - Nem igaz, hogy még ebben is különböznöm kell másoktól – leheltem kínkeservesen, és inkább bepötyögtem a nevüket. Legalább menőztem kicsit a ”szárnyaló” egyediségemmel, ami miatt éppenséggel nem voltak barátaim. Leszámítva Domit.
Vagyis Szemerey Domonkost, aki olyan meleg volt, mint a kazán, ezért minden nap próbálta elfelejteni a nevét. Mindig azon panaszkodott, hogy a szülei túl férfias keresztnevet adtak neki. Bár rengeteg dolog miatt rágta a fülem. Onnan ismertem, hogy együtt vonatoztunk, minden áldott nap, kétszer.
Én reggel Orosházán szálltam fel a vonatra, ő meg Székkutasnál csatlakozott, hogy beérjünk Szegedre. Persze nem egy suliba jártunk, ezért nem sokra mentem vele, mikor kezdődött a gimnázium. Így csak annyi jutott belőle, hogy amikor a szüleitől valami férfias, számára hasztalan dolgot kapott, azt a kezembe nyomta. Dezodort, tusfürdőt, kölnit, vagy ruhát. Én meg persze nem akartam kidobni, ezért általában a fürdőben kötöttek ki, és előbb utóbb elfogytak. Nem is csoda, hogy én voltam a fura lány az iskolámban. Hála a hülye Dominak mind a három év alatt axeszagom volt. Éppen akkor is azt a nivea dezodort használtam, amit legutóbb sózott rám.
Magamra húztam lassan egy pólót, ami éppen a kupac tetejére volt dobva, aztán a mellette fekvő rövidnadrágot, meg a tornacsukám. Ezután jött a reggelek legnagyobb dilemmája. Melyik sapkámat vegyem fel?
Ugyan a nőiesség legtöbb formája bőven kiveszett belőlem, a polcomon több mint húsz snapbacket tároltam. Volt mindenféle, a bandástól a Harry Potteresig.
Ezen a napon végül a The Kinks mintájút húztam fel, már csak a reggeli hülye kérdés miatt is. Utána újra ránéztem a laptopomra, és felfogtam, hogy ismét késében vagyok. Gyorsan a táskámba dugtam, és megragadva a longboardom már indultam is, hogy elérjem a vonatot, ami pontosan öt óra ötvenötkor indult.

2016. április 5., kedd

Köszöntő

Üdvözöllek a blogon!

A történet hamarosan kezdetét veszi, a már megszokott módon, váltott szemszöges formában. kellőképpen zavarba ejtő lesz, és reményeim szerint rettenetesen romantikus is. Majd kiderül.

Ha nem tudod ki is vagyok, vagy mire számíts, az S&S menüpontban megtalálod a másik blogomat, ha érdekel nézz be. 

És hogy ne legyen teljesen üres ez a bejegyzés, azért a fülszöveget is beillesztem:

A "zsebkukacok" nevű facebook csoportba a legmesszebbi, legismeretlenebb embereket is beveszik újra, és újra. Hiába próbál valaki kilépni, másnap megint benne találja magát. Itt osztják meg a századik olyan bejegyzés, amiben az embereket a kedvenc bandájukról kérdezik. Több ezer válasz érkezik, köztük kettő azonossal. "The Kinks"
Evelin és Kátya így találnak egymásra. A kapcsolatuk átlagos "netes barátságként" indul, amíg Kátya hirtelen szerelmet nem vall Evelinnek. A két lány ezen összekap, és a különlegesen indult barátság eltűnni látszik, amíg pár hét után a sors úgy hozza, hogy mégis találkozzanak. Vajon barátság marad a két lány között, vagy a dolog szerelembe torkollik? Valaha is viszonozva lesznek Kátya érzelmei, vagy Evelin nap, nap után újra összetöri a szívét?

Köszönöm a figyelmet, és remélem még sokszor összefutunk itt! Mindenki a keblemre ölelek, aki jutalmaz egy feliratkozással, vagy kommenttel!

Sz.V.